Kiss Endre 1943. március 7 -én született Hódmezővásárhelyen. A középiskolát már Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban végezte. 1966-ban a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karán doktorált. Civilben bankárként dolgozott, 1991-től 2013-ig a Szigetvári Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetője volt.
Gyerekkorában több sportágat is kipróbált, többek között kosárlabdázott és atletizált. A PVSK igazolt atlétájaként a sikereit rövid- és középtávfutásban érte el. Atlétikában I. osztályú minősítéssel rendelkezett.
A tájékozódási futással 1973-ban a Mecseken egy helyi versenyen ismerkedett meg. Hamarosan a PVSK tájékozódási futó szakosztály tagjai között találjuk, ahol edzőként, később szakosztály elnökként is tevékenykedett. Edzői tevékenysége eredményeként a PVSK tájfutói 1979-ben első alkalommal végeztek a bajnoki pontverseny élén.

Egyik tanítványa Szieberth Péter így emlékezik rá:

Kiss Endrével 1975-ben ismerkedtem meg egy Tenkes kupán, ahol egy léniában megkérdezte, hogy tudom-e hol vagyok? Tegeződtünk, ami sportágunkban szokás és ezt egyedüliként mikor az edzőm lett, meg is tartottam. 1977 tavaszán kis csoportot hozott létre. Közülünk többen most is aktívan sportolnak. Hozott-vitt minket edzésre, versenyre. Elvitt minket a csehszlovák 3 és 5 napos versenyekre. Odafigyelt ránk, de nem telepedett rá a csoportra. Edzésnaplóm szerint pofátlan voltam (tagadom), amit nagyon türelmesen kontrolált. Hatalmasat fejlődött atlétikus edzéseivel a csapat. Egész életemben (még most is) azokból a tapasztalatokból merítek. Bajnokságok sorozatát nyertük, a válogatottságot többen kiérdemeltük. Köszönöm, hogy pártfogoltál, odafigyeltél rám.

A Baranya megyei Tájékozódási Futó Szövetség főtitkáraként, majd elnökeként irányította a megyei tájfutó életet. Vezetői tulajdonságairól Vonyó Péter így ír:

Számomra Bandi Bácsi példa. Különleges vezetői képességei, mely számunkra szinte határtalan szabadságot adott. Támogató figyelmére, segítségére ugyanakkor bármikor számíthattunk. Emellett a környezetéért vállalt felelősségét, elkötelezettségét csodáltam mindig, legyen szó a sportról, munkahelyről, Pécsről, ...

Viniczai Feri versenyrendezésben betöltött szerepéről a következőképpen vélekedik:

Bandi inspiráló és előremutató eltökéltsége mindenkire hatással volt a versenyek szervezése és megvalósítása során is! Rengeteg embernek, szinte mindenkinek, akart és tudott is segíteni, nem csak személyesen, hanem átvitt értelemmel abban, hogy a színvonalas újító gondolatokkal átszőtt rendezvényeket lehetett, kellett megvalósítanunk!
Több Mecsek Kupa, Országos bajnokságok lebonyolításában megerősödött rendezőgárdát mind nagyobb feladatok elvégzésére ösztönözte. Ennek hatására vállaltuk el a 1997-es és a 2007 -es Hungária Kupák rendezését. Ezek sikerén felbuzdulva vágtunk bele a 2011-es Szenior Világbajnokság megrendezésébe. A versenybíróság elnökeként segítette és irányította a munkánkat, lehetetlen feladatokon átívelő inspirációval! Jellemző gondolata „Ha attól eltekintünk, hogy nem, vagy csak nehezen lehet megoldani a problémát, akkor is hogyan tudjuk megoldani?” Többnyire ezek után meg is oldottuk a felmerülő nehézségeket!

Szívén viselte a pécsi utánpótlás nevelést. Kezdeményezésére a Pécsi TÁSI sportágai közé 1998-ban bekerült a tájfutás. Éveken át, 14 éves korukig itt képeztük a PVSK utánpótlását. Ez a konstrukció nagyban hozzájárult az ezt követő évek sikereihez.
Bandi edzői, vezetői képességeit az MTFSZ-ben is kamatoztatta: 1986-2001 között elnökségi tag, felügyelő bizottsági elnök, alelnök funkciókat töltött be. Tevékenykedett a magyar női válogatott mellett edzőként.
2006-ban a Pécsi Vörös Meteorba igazolt, ahol az elnöki poziciót is betöltötte.

A tájfutásban végzett munkáját 1995-ben Ripszám Henrik emlékéremmel, 2012-ben Skerletz Iván díjjal ismerték el.
Nemcsak jó vezető és közösségi ember volt, de közvetlen személyisége révén nagyon sok barátja is volt, akik közül többen betegsége alatt is mellette álltak.

Mező Éva, a jóbarát így emlékezik:

Sokat köszönhetünk Bandinak, nemcsak sporttársként, hanem igazi barátként is. Kiterjedt kapcsolatrendszerét a mások megsegítésére használta, nem kihasználva ismerőseit. Mindennek ellenére, közvetlen, szerény ember volt, még az újonnan megismert emberek is úgy érezték, mintha már ezer éve ismerték volna.

Egyik utolsó versenyén Ijjász Öcsivel együtt indult…

Bandi!

Kora tavasszal a Jakab-hegy nyugati nyúlványán rendezték meg az Igaz Béla emlékversenyt. Elhatároztuk, hogy a világoszöld pályát együtt teljesítjük. A rajt előtt óriási volt benned a feszültség, de amikor elrajtoltunk, akkor megnyugodtál. Sorra fogtuk a pontokat a bozótosban, a kőgörgetegen... Aztán a pálya kétharmadánál egyszer csak leültél a földre.
Elfáradtam.
Nem baj, pihenünk.
Kis idő után fölálltál. Mehetünk.
Most már nem fogjuk a többi pontot.
De az utolsó pontot még fogjuk meg - mondtad.
Együtt fogtuk meg.
És egyszer csak elkezdtél futni... A célt Te érted el előbb. Most már a CÉL-ban vagy. Nyugodjál Békében!

Öcsi

Kiss Endre temetése december 13-án, pénteken 12 órakor lesz a Pécsi Köztemetőben.