A természeti környezet és a település-alaprajz változásainak kapcsolata a Görgény-Hargita vulkáni fennsík nyugati előterében
Elekes Tibor
Kós Károly Iskolaközpont, Székelyudvarhely, RO [email protected]
A 900-1000 m-es vulkáni plató Ny-i szomszédságában lévő Sóvidéki-medence és a farkaslaki "völgymedence" településeinek kialakulásában és változásaiban fontos szerep jutott a sajátos geológiai, geomorfológiai, hidrológiai és életföldrajzi, illetve a gazdasági, társadalmi tényezőknek és az infrastruktúrának.
A só felszíni jelenléte valószínűleg már a római kori telephelyek (mint Felsősófalván, Parajdon) kialakításában fontos szerepet játszott. Korond és a Nyikó mentén lévő Székelyszentlélek létezését az 1333-1334-ben kiadott dokumentumok bizonyítják. Az 1500-as évek végére - a vulkáni fennsík kivételével - már kialakult a tanulmányozott terület mai településhálózatának döntő része. A sóvidéki sóbányászat, a fa kitermelése és elsődleges feldolgozása, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés napjainkig jelentős e területen.
Az 1769 és 1773 között készített térképeken Nagy-víz völgyében lévő Felsősófalva és Korond a legnagyobb kiterjedésű falvak (1600, illetve 1100 lakos). A Székely-Sóvidék további három települése, Szováta, Parajd és Atyha, valamint a felső Nyikó-menti Farkaslaka hasonló kiterjedésű, közepes nagyságú, 500-700 lakosú falu. A Nyikó és a Gada-patak völgyében lévő további öt falu (Szentlélek, Bogárfalva, Nyikómalomfalva, Pálfalva és Kecsetkisfalud) 500 lakos alatti kis település. 1786 és 1868 között a térség településeinek lakossága megkétszereződött.
Az 1869-1874-es térképeken a természeti viszonyokhoz és a völgyekhez igazodó úthálózathoz kapcsolódik a falvak fejlődése. A vulkáni fennsík meredek lejtői, a mocsaras árterület és a sóbánya közelsége évszázadokra meghatározta a két Sófalva alaprajzváltozásait. A jellegzetes nyeregfalut, Atyhát, ebben az időszakban még fejlődés jellemezte, Korond terjeszkedése a lecsapolások következtében megváltozott viszonyoknak is köszönhető. Pálfalva térbeli fejlődését a közeli meredek térfelszín szabályozta. Szováta, Parajd, valamint a Nyikó és a Gada-patak falvainak terjeszkedése a patakvölgyekhez és a fontosabb útvonalakhoz kapcsolódik.
A fa kitermelése és elsődleges feldolgozása a múlt század közepétől felértékelődött és új, szétszórt típusú települések, bokortanyák kialakulását eredményezte a vulkáni fennsíkon, illetve annak szomszédságában. Ugyanakkor a sókarszttavak és a gyógyvizek jelentőségének felismerése, majd a XX. század elején a vasút megépítése Szovátán és kisebb mértékben Parajdon napjainkig meghatározza a térbeli fejlődést. Korond turisztikai jelentősége nagyrészt a természeti adottságok (agyag, fa) értékesítéséhez kapcsolódik. Farkaslaka a felső Nyikó-mente gazdasági vonzásközpontja jelenleg is. E négy fejlődő település alaprajzváltozása a műúthoz, a vasúthoz, valamint a jelentős turisztikai potenciállal rendelkező településrészekhez kapcsolódik és nyomon követhető a XX. századi térképeken napjainkig. A mezőgazdasági funkciójú falvak egy részét a kisebb lakosságszám ingadozás jellemzi a XX. században, így a kevés településfejlődés többnyire az úthálózathoz kapcsolódik. A század elején elkezdődött lakosságfogyás jellemzi Atyhát, illetve Felsősófalvát. Az atyhai drasztikus lakosságfogyás okai között van a műút hiánya, a fejletlen infrastruktúra, a vasúttól való távolság és a hátrányos geomorfológiai viszonyok (csuszamlások). A vulkáni fennsík fakitermelésre és állattenyésztésre szakosodott, nehezen megközelíthető, fejletlen infrastruktúrájú öt településén a századunk közepén elkezdődött lakosságfogyás napjainkban is tart. Ugyanez a folyamat játszódik le a hasonló természet- és gazdaságföldrajzi helyzetben lévő Pálfalván is. A térség több településének fogyását a közeli Székelyudvarhely gazdasági vonzásának felerősödése is elősegítette.