A nemzeti meteorológiai szolgálatok szerepe a globalizáció korában
Mersich Iván
Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, H
mersich.i@met. hu
Ma, amikor 185 nemzeti meteorológiai szolgálat működik a világon, melyek tevékenységeiket apró részletek szintjéig összehangolják, a globalizáció hatását vizsgálni - első pillanatra - érdemtelennek tűnik. Természetes következtetésként adódik, hogy az egyes szolgálatok fokozatosan mintegy felolvadnak a globalizációs törekvésekben, folytatják tevékenységük még teljesebb összehangolását és eljutnak egy egységes, sokak által vágyott és sok évtizeddel ezelőtt már prognosztizált világ meteorológiai rendszerbe.
A nemzeti meteorológiai szolgálatok együttműködésük históriáját, a kapcsolattartás intenzitását, hatékonyságát és nyitottságát nézve, egy görbén ábrázolva a csúcsot valahol a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején találjuk. Pontosan akkor, amikor a globalizáció elfogadott és bizonyított jelenség lett, akkor e szakterület, úgy tűnik, mintha az egyéni nemzeti érdekek újbóli előtérbe kerülését hangsúlyozná és éppen az egységesülés helyett a sokszínűséget helyezné előtérbe.
Az a nemzetközi szervezet (Meteorológiai Világszervezet, WMO), amelynek jogelődjét 1873-ban, Bécsben 23 meteorológiai szolgálat hozta létre, 1995-ben olyan adatcsere politikát határozott meg, mely a korábbi korlátozásmentes és szabad adat/információ áramlásba "akadályokat" épített be. Közben azonban vitatkoznak az érintettek, hogy a szakma erőteljes üzleti orientálódása véglegesen szétdarabolja-e a korábban egységes felfogást tükröző szervezeteket, hogy megszakítja-e a korábbi teljes egységesülés irányába ható folyamatokat, vagy csak ideiglenesen szorultak háttérbe az ez irányba ható tényezők.
Ma világosan három fejlődési irány különíthető el, melyek a felhasználók oldaláról tekintve közel sem egyenértékűek. Melyik irányzat válhat uralkodóvá és annak milyen hatása lehet ránk, az időjárási és éghajlati információk napi "fogyasztóira"?
E kérdéseket gondolom körbejárni a címben megadott előadásban.