A térkép szerepe a természeti és környezeti értékek ábrázolásában
Klinghammer István
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, H [email protected]
Azt vizsgálva, hogy napjaink térképei milyen tematikus (természeti és környezeti) információkat szolgáltatnak, két dolgot kell figyelembe vennünk. A föld felszínét ábrázoló topográfiai térképek tartalma hosszú történelmi fejlődés során alakult ki, a katonai szempontok elsődleges érvényre juttatásával és készítésüknél az az alapelv érvényesül, hogy "az általánost a speciális elé helyezzük". A topográfiai térkép elemeit elsősorban a földfelszín arculatára vonatkozó, a tájékozódást segítő objektumok alkotják. Ezzel szemben a tematikus térkép elemei a földfelszínre vonatkoztatható, térbeli elterjedést mutató természeti és társadalmi jelenségek belső tulajdonságait, szerkezetét és funkcióit mutatják be. A tematikus térképeken a "jelenségeket és tárgyakat" megismerésük céljából ábrázoljuk. A térképi alap az általános tájékozódást és a témának a környezetbe való beillesztését szolgálja. Ebből következik, hogy felépítését tekintve minden tematikus térkép a tulajdonképpeni tematikus ábrázolásból és a topográfiai térképi alapból áll.
A magyar topográfiai és tematikus térképészet történetében a természeti értékek és környezeti adottságok feltárásának és hasznosításának európai példát szolgáltató hagyományai vannak. Közülük kettőt emelek ki: a mezőgazdasági és a vízi kartográfiát.
A termőfölddel történő tudatos és szervezett gazdálkodás hazánkban - ahol a 9,3 millió hektár összes földterület 72%-a művelhető és a nemzeti vagyon 18%-a - több mint két évszázados múltra tekint vissza. Mezőgazdasági térképeink sorozata már a XVIII. században elindult. Itt elsősorban Balla Antal és Bedekovich Lőrinc munkásságát kell megemlíteni. 1848-ban, majd az abszolutizmus korában két nagy mozzanat, a jobbágyság felszabadítása és a föld kiosztása, valamint a kataszteri felmérések újbóli elrendelése élénkítette a térképezési munkálatokat. (A jobbágyság felszabadításakor közel 14 millió kataszteri hold úrbéri birtokot kellett felmérni és szétosztani.)
A XVIII. század végén, a századforduló idején kezdődtek meg hazánkban azoknak a nagy vízi munkálatokkal járó műveleteknek előkészületei, amelyeknek eredménye lett csaknem akkora területű termőföldnek a vadvizektől való visszaszerzése, mint egész Hollandia. Neves vízmérnökeink, Vedres István, Beszédes József és Vásárhelyi Pál, példamutatót alkottak a térképezés terén is.
Jelenleg legalább nyolc nemzeti vagy nemzetközi műholdas rendszer szolgáltat felvételeket meteorológiai, erőforrás-kutatási és térképezési célokra. Napjainkban 22 űrkutató misszió köröz Földünk körül. Közülük tizenkettőnek optikai és elektronikus érzékelői szárazföldek és tengerek kutatására irányulnak. A következő években 56 további műhold pályára állítását tervezik, amelyek közül 31 a földfelszín vizsgálatát szolgálja. Ez azt jelenti, hogy 2005-ig összesen 43 szatellit fürkészi Földünk tengereit és szárazulatait. Ez műholdanként 450 millió dolláros átlagköltséggel számolva azt jelenti, hogy a jelenlegi, már üzemelő és a tervezett missziók költségei 19,4 milliárd dollárra rúgnak.
Ilyen magas árnál jogos a kérdés, vajon a felhasználókat, és ebbe - hála az utóbbi években kötött széleskörű nemzetközi szakmai és tudományos együttműködéseknek - a magyar felhasználók is beleértendők, ezek a technológiai fejlesztések megfelelően szolgálják-e? A műholdas távérzékelés és adathasznosítási vagy adatfelhasználási feladatainak megoldása azon múlik, hogy a térképész szolgálatok és felhasználói szervezetek a Föld egészére vonatkozó és folyamatosan közölt elektronikus képi adatokat milyen mértékben tudják összekapcsolni a gazdasági élet, az államigazgatás és a természeti és környezeti tudományágak különböző tartalmú és célú ágazati és területi földrajzi információs rendszereivel.
Összegzés: Magyarországon a térkép betölti a természeti és környezeti értékek területi leltárának a szerepét.