A magyar névhasználat változásai a Kárpát-medencét ábrázoló térképeken
Faragó Imre
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, H [email protected]
A XIX. század térképeinek magyar névanyaga a magyar névterület és államterület hozzávetőleges egybeesése következtében rendszeresen használt, kivételt általában csak a Magyar Koronához tartozó Horvát-Szlavónországok és a Kárpátokon túli, már periférikussá váló, magyar névterület névanyagának hiánya jelent. Ez névrajzi értelemben az államközpontúság elvének a térképészeti gyakorlatban való teljes körű alkalmazásának időszaka.
A trianoni sokk után az államközpontúság alkalmazása háttérbe szorult, a térképi névanyag a teljes revíziót hirdető politikai célok szolgálatában állt, a magyar névanyag használata minden térképen teljes körű. A második világháború időszakában a magyar névhasználat egyre szélesebb területi kiterjesztésének, új magyar nevek keletkezésének (Madaras, Kéklő), régiek felelevenítésének lehettünk tanúi. A magyar névanyagban pozitív irányú korrekciók jelentkeztek (Kárpátalja új településnevei), de erőltetett magyarosítások (Viharlátó) és ideológiai névváltoztatások is jelentkeztek.
1945 után, a koalíciós időkben a tétovázás és a kivárás jellemzi a magyar névhasználatot. A magyar alakok használata folyamatosnak mondható, de érződik a "felügyelet" és a "kényesnek mondható pontokon" a problémák elkendőzése. Ez az időszak ennek ellenére még a következetes magyar névhasználat időszaka volt. A 40-es évek elejének új próbálkozásai nem maradtak a térképeken, de a "hagyományos" magyar névalakok teljes körűen szerepeltek.
Az 1948-as fordulat után, főleg az 50-es évek politikai rendszerében, a titkos térképek időszakában ismét az államközpontúság kerekedett felül. Az ekkor a magyar államterülethez igazított magyar névrajz csak a kis méretarányú oktatási célú térképeken és az akkor egyetlen világatlaszban nyúlt túl a határokon, itt is csak főképpen a településnevek esetében. Eltűntek a magyar nevek a topográfiai térképek nem magyar államterületi részeiről is. A település-névadásban nagyobb számban jelentek meg az ideológiai indíttatású változtatások. A 60-as évektől egyre bővülő magyar térképkiadványok körében a magyar névhasználat, az országhatáron túl, minimális, ezt különböző politikai eredetű magyarázatokkal indokolták.
Az 1989-es fordulat és a liberalizált magyar térképkiadás megteremtette a lehetőséget a politikamentes térképek megszületésének. Sorra jelentek meg a magyar névrajzzal ellátott, Magyarország környezetét bemutató térképek, de az elmúlt 40 év bevett gyakorlatának is maradtak követői. 1992-től jelennek meg a teljesen új kezdeményezések, sok kiadványon a magyar névanyag teljes rehabilitációja jelentkezik, 1996-tól pedig megjelennek a Kárpát-medencét és környezetét új tájszemléleti alapokon bemutató névrajzok. Folyamatosan dőlnek le a korlátok, sok térképnek már kifejezett célja a teljes (történeti és mai) magyar névanyag ábrázolása, felkerülnek elfeledett történeti nevek, kísérletek történnek középkori magyar nevek rehabilitációjára. Eközben sorra jelentkeznek a szakmai viták. Az eltérő álláspontok a kiadványokon is mutatkoznak: a magyar térképész társadalom, bár a magyar névhasználat határokon túli alkalmazásában alapvetően egyetért, a magyar nevek mennyiségében és térképtípustól függő használati helyességében megosztott. Ezt tetézi az új tájszemlélet megjelenése, amely tájábrázolási szempontból egyértelműen kettéosztja a magyar térképszerkesztőket.