A mezőzsadányi meteorkő hullás esetleges mikrometeoritjainak kutatási
eredményeiről
Hadnagy Árpád1, Don György2 1Institutul Geologic al Romaniei, Kolozsvár, RO 2Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest, H [email protected]
1875. március 31-én 15 és 16 óra között, mint ahogyan azt Krenner József erdélyi mineralógus leírásából tudjuk, a mai Temes megyei Corneşti, az akkori Mezőzsadány (Jădani) falu belterületén meteorkövek hullottak, több helybeli lakos szemeláttára. Ez a kis falu nagyon közel esik Temesvárhoz.
1999. évi terepszemlénk alkalmából a faluban sikerült a 125 évvel ezelőtt lezajlott események szemtanúinak leszármazottait is felfedeznünk és kikérdeznünk. Akadt Jacob úr személyében egy valamikori boltos, aki nemcsak hallott az akkori szenzációról, de még a Krenner által emlegetett szemtanúk házait, vagy azok házhelyeit is meg tudta nekünk mutatni. Mintáink java részét a Bireiescu Măriuţa, Pleşu Gyula, Lazăr Ardelean, Paul Sârbovan, Spătaru Constantin és Petru, Spătaru Florea, Achim Ghiuro egykori falubeliek háza tájáról gyűjtöttük. Mintáink talajszelvényekből származnak Ezeket a falu határán és belterületén átfolyó patakocskában mostuk ki. A nehézásvány koncentrátumok igen szegényesnek bizonyultak.
Az akkor lehullott meteorkövek nagyságuk szerint a következők voltak: 63,1 g, 37,6 g, 22,85 g, 11,56 g, 5,56 g és a legkisebb 3,55 g-nyi. Összsúlyuk 144,12 g-ot tesz ki, de feltételezésünk szerint, mely a Krenner által leírt szórási területen alapul, ezen meteorit sokkal több darabjának kellett lehullania a falu keleti peremén.
Az ilyen jellegű kutatások gerincét a mikroszondás kvalitatív és kvantitatív eredmények jelentenék, de mivel ezek még nem állnak rendelkezésre, kénytelenek vagyunk csak ásványtani részeredményeket szolgáltatni. Mind a hét minta teljes mikromineralógiai elemzését elvégeztük, különös figyelmet szentelve az esetleges kozmikus eredetű szemcséknek, mint a mágneses gömböcskék és a tektitek.
A nehézásványok allogén csoportjából dominálóak a kata- és mezometamorf ásványok (disztén, staurolit, sillimanit, schörl, nigrin, biotit, magnetit, barna amfiból, cirkon stb.), melyek 39,12%-os értéke meghaladja az ugyancsak allogén, de epimetamorf eredetű ásványokét (barna turmalin, epidot, zoizit, zöld hornblende, nefrit, nehéz szericit, hematit, rutil stb.), melyek 14,20%-ot tesznek ki. Így az metamorf eredetű ásványok 53,32%-ot tesznek ki s ezen értékkel túlhaladják a magmatikus eredetűeket (mind a bázisosakét, magnetit, hematit, epidot, hipersztén, ilmenit, leukoxén, diopszid stb. 14,72%-kal, mind a savanyú kőzetekből származókét, cirkon, szfén, monacit, indigolit, magnetit, rutil, zafir stb. 7,33%-kal). Így az allogén ásványokból (73,37%) a magmatikus eredetűek csak 22,05%-ot tesznek ki.
Ahogyan ez várható is volt, az autigén ásványok elenyészőek az allogénekhez képest (itt a limonit játssza a főszerepet 24,15%-al).
A biogén eredetű ásványok még kifejezhetőek %-os arányokkal (0,48%!), a kozmikus eredetűnek vélt ásványok (a mágneses szferulák és mikrotektitek) már csak darabszámban. A 20 darab feletti mágneses szferula és a 10 darab feletti mikrotektit előfordulást gazdagnak, míg a 10, illetve 5 darabos előfordulást szegénynek könyveltük el.
Az alluviális hordalékból származó minták jóval gazdagabbak, mint a deluviumból vagy a termőtalajból vettek. Így a mágneses szferulák zömét az 5. számú mintában találtuk, amelyben az uralkodó szemcseméret tartomány a 0,25-0,125 mm-es osztály (30,18%), majd ezt követik a finom homok osztályba tartozóak 26,69%-kal és kőzetliszt, 21,16%-al.
A mócsi, mezőmadarasi, felsőtóti meteorithullásokkal összhangban itt is beigazolódott egy szferula és tektit szórási pozitív anomália, mely a jövőben tüzetesebb vizsgálatokra szorul.