Fügedi Ubul, Sásdi László
Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest, H [email protected]
2000 januárjával leállt a vízkiemelés a recski mélyszinti bányában, most megy tönkre hazánk kimagaslóan legjelentősebb, élettelen természeti értéke. Amíg megvolt, a vágatokban egyszerre tanulmányozhattuk a hévizes és a karsztos barlangok teljes formakincsét, ahogy az jóformán a szemünk előtt alakult. A cseppkőképződés üteme 15 000-szerese - volt - a Baradlában mértnek. A vágattalpon, a főtén, a falakon és a csorgákban számos, másutt elő nem forduló vagy unikumnak számító kiválás jelent meg, tömegesen. Nemcsak morfológiájuk, de ásványtani összetételük is különleges volt, a víz kemizmusától függően pontról-pontra változó összetételű sók csapódtak ki.
Az egykori északi bányamező mintegy 1 km3-es térrészébe háromféle, alapvetően eltérő kemizmusú, de egyaránt magas sótartalmú víz áramlott be: a többségi, nátrium-hidrogénkarbonátos, kloritos víz szulfáttartalma az ércesedett zónákban radikálisan megemelkedett; a -690-es szint egy rövid szakaszán pedig sajátos kalcium-kloridos keserűvíz tört be.
A kiválások többsége a trópusi tufa-cseppkövekhez hasonlóan porózus, morzsalékos. Főbb genetikai csoportokként a csepegő, az áramló, a szivárgó, a stagnáló, a feltörő vízből képződő vízkövek mellett a spricc- és aeroszol eredetű képződményeket különböztettük meg.
A kiválás szokatlan gyorsaságának, morfológiai és ásványtani változatosságának oka a hő- és nyomásviszonyokban keresendő. Az eredeti kőzethőmérséklet 50-55°C volt; a folyamatos szellőztetés hatására a befolyó víz hőmérséklete 35-40°C-ra csökkent. A repedésekben a hidrosztatikus nyomás elérte a 80-100 atmoszférát, majd - ahogy a víz a vágatba jutott - ez hirtelen egy légkörre csökkent és a túltelített oldatból minden, lehetséges érintkezési ponton megindult a vízkőkiválás.
A bányában, mint valamiféle természeti laboratóriumban, a helyszínen tanulmányozhattuk az alacsony hőmérsékletű hidrotermális ásványtársulások képződését. Jóformán bizonyosnak tűnik, hogy ezek elsődleges anyagában a recski vízkövekhez hasonló, komplex, nagy víztartalmú sók játszhatnak vezető szerepet. Ezek a vízutánpótlás elapadtán, jelentős illó- és térfogatvesztéssel kristályosodnak át a közismert, klasszikus telérásványokká. Az elárasztás egyebek mellett e folyamat kutatásának lehetőségétől is megfosztotta mindnyájunkat.