Nagybánya nemcsak festői tájairól, festőtelepéről híres, hanem a múltba visszanyúló bányászatáról is.
A bányászatára vonatkozó első írás 1327-ből származik, Károly Róbert magyar király okleveléből, melyben a várost Zazarbánya néven említi. Két évvel később, 1329-ben Károly Róbert megengedi Nagybánya (Asszonypataka) és Felsőbánya (Középhegy) közös bírájának, hogy a két város közötti erdőterületet a bányászat fellendítése érdekében betelepíthesse. Azóta kisebb-nagyobb intenzitással folyt a bányászat, először főleg arany és ezüst, majd később pedig színesfémérc kitermelésével.
1411-ben Nagybányán már pénzverde működött, amely az évszázadok folyamán aranyforintot, ezüst tallérokat és 5 garasos ezüst pénzeket is vert. Egy 1433. július 27-én Budán keltezett Zsigmond-féle oklevélből az is kitűnik, hogy akkor pénzt az ország területén csak Budán, Kassán, Körmöcbányán és Nagybányán vertek.
A környék geológiai felépítését főleg az újharmadkori vulkanizmus határozza meg. Ennek eredményeképpen alakultak ki a Gutin-hegység festői vulkanikus csúcsai, melyek közül említésre méltó az 1307 m magas Rozsály (melynek hóval borított fennsíkhoz hasonló teteje egykor a "Szeptember végén" című vers megírására ihlette Petőfit), a sípályájáról ismert Fekete-hegy (1243 m), valamint a hegység legmagasabb csúcsa, a Nagy-Gutin (1445 m).
E vulkáni tevékenység utóhatására keletkeztek a környéken ismert arany-, ezüst- és színesfémérc telepek. Ezek kitermelése még napjainkban is folyamatban van, aktív bányák működnek, mint például Iloba (Ilba), Misztbánya (Nistru), Láposbánya (Baita), Borpatak (Valea Borcutului), Zazar (Săsar), Herzsabánya (Herja), Sujor (Suior), Kapnikbánya (Cavnic) és Erzsébetbánya (Băiuti). Eltekintve a kitermelt érc gazdasági jelentőségétől, fontosak az itt kialakult ásványtársulások, melyek sokszor ámulatba ejtették a világot. Az innen származó ásványok híres múzeumok és magángyűjtők kiemelkedő darabjai, és talán a legjobb példa erre maga a nagybányai ásványtani múzeum.
Olyan egyedi ásványtípusok alakultak ki, melyek csak erre a vidékre jellemzők. Így például nem lehet összetéveszteni a zömök nagykristályú erzsébetbányai antimonitot a herzsabányai csillogó fényes kristályokkal, vagy éppen a tűvékony törékeny felsőbányai antimonittal. Világszerte ismert a misztbányai vivianit, a zazarbányai rózsaszín kalcit, a felsőbányai wolframit és scheelit, a herzsai antimonit, semseyt, a kapnikbányai kvarc és barit, vagy éppen az erzsébetbányai ametiszt és antimonit.
Vannak olyan ásványok, amelyeket Nagybánya környékén találtak és írtak le először. Ilyenek a fülöppit, fizelyt, andorit és semseyt; ez utóbbi kettő felfedezése Semsey Andor nevéhez fűződik. Ez az előadás Nagybánya festői tájairól és ebből a csodálatos ásványvilágból szeretne bemutatni egy kis képes ízelítőt.