HUNGEO 2000 Szekcióülések - Geológia C3
Eltemetett miocén vulkáni szerkezetek Magyarországon

Balázs Endre1, Balogh Kadosa2, Kiss János3, Kozák Miklós4, Nemesi László5, Pécskay Zoltán2, Püspöki Zoltán4, †Ravasz Csaba6, Székyné Fux Vilma4, Újfalussy Antal1, Zelenka Tibor7,
1MOL Magyar Olaj- és Gázipari Rt., Budapest, H
2Magyar Tudományos Akadémia Atommag Kutató Intézete, Debrecen, H
3Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, Budapest, H
4Debreceni Egyetem, H
5ELGOSCAR International Kft., Budapest, H
6Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest, H
7Magyar Geológiai Szolgálat, Budapest, H
[email protected]

Az IGCP 356 számú projekt, mely a Kárpát-Balkán területén a lemeztektonika és a metallogénia kapcsolatával foglalkozik, 7. munkacsoportja a neogén paleovulkáni rekonstrukcióját végezte a területen. Ennek eredményeit felhasználva az OTKA T-030133 számú téma a magyarországi neogén vulkanitok 1:500 000 méretarányú térképének megszerkesztését végzi.
A fiatal negyedkori és neogén üledékekkel fedett terület a jelenlegi Magyarország több mint kétharmadát teszi ki és ezen a területen az egykori vulkáni kitörési központok és azok termékeinek térbeli elhelyezkedése csak integrált földtani-geofizikai vizsgálatok segítségével rekonstruálható. A vizsgálatok elsősorban az ország területén lefúrt több száz mélyfúrás, több mint 60 000 km-nyi szeizmikus szelvény és a területet részben lefedő légi geofizikai, valamint földi geofizikai (gravitációs, mágneses, elektromágneses, radiometriai) adatok összehangolásával, valamint a mélyfúrásokból nyert kőzetanyagok kőzetkémiai, ásvány-kőzettani és kálium-argon kormeghatározási adatainak összevetésével történnek.
Mindezen vizsgálatokhoz kapcsolódnak a térség már eddig megismert mélyföldtani, nagyszerkezeti összefüggései. A fentiek alapján megállapítható, hogy a miocén kárpát-medencei fejlődéstörténetét nagy mértékben meghatározta az egykori mikrolemezek helyzete és azok mozgása. Ennek alapján megállapítható, hogy a Dunántúl (Kisalföld és Somogy-Baranyai dombság), a Duna-Tisza köze és a Nagyalföld területén eltemetett helyzetben a neogén vulkanitok sokkal nagyobb területet fednek le, mint a Magyarországon ismert felszíni vulkanitok a Visegrádi-hegységtől a Tokaji-hegységig húzódóan. A rendelkezésre álló integrált adatok alapján az egykori vulkáni központok az egykori mikrolemez szegélyek körzetében a legsűrűbbek és ezek láva és piroklasztit termékei mindezen területeken az 50 m vastagságot is jóval meghaladják.
A földtani felépítést tekintve a Dunántúl DNy-i területén már az eggenburgi-ottnangiban megindult a mészalkáli jellegű andezites vulkanizmus, melyet a nagy tömegű ignimbrites vulkáni centrumok a Mecsek-hegységtől a Salgótarjáni- és a Bükk DNy-i medencéig kísérnek. A kárpáti riolitos-dácitos vulkáni centrumok még uralkodóan a Dunántúl területén, míg a bádeni vulkanizmus andezites-dácitos, nagy sztratovulkánokkal jellemezhető sorozatai a Duna-Tisza köze és a Nagyalföld eltemetett régiójában találhatók. A szarmatában és az alsó-pannonban az uralkodóan riolitos és alárendeltebben andezites-dácitos vulkáni sorozatok a Nagyalföld K-i zónájában (Nyírség) több ezer méter vastag tufaleplei és lávadómjai jelentkeznek.
Az alsó-pannontól a konszolidálódott lemezterületeken nagy vastagságú alkáli trachit (Kisalföld), valamint alkáli bazalt lávadómok és tufa kráterek jelentkeznek a Dunántúl és a Duna-Tisza köze térségében.
A komplex módon kimutatott valószínű kitörési központok és azok termékeinek paleoszerkezete, morfológiája az eddig megismert példák segítségével kerül bemutatásra.