Az Erdélyi-medence miocén rétegtanának aktuális kérdései
Wanek Ferenc
Institutul Geologic al Romaniei, Kolozsvár, RO [email protected]
Az Erdélyi-medence mai ismereteink szerint a középső-miocén időszaka alatt alakult ki, majd az említett kor végén különült el, de sohasem létezett a környező medencéktől (elsősorban a Pannon-medencétől) teljesen elzártan. Tehát ha az Erdélyi-medence saját üledékeinek rétegtanával foglalkozunk, akkor vizsgálódásunk tárgyai csak a középső- és késő-miocén időszaka alatt lerakódott rétegek lehetnek.
A medence miocén üledékeinek utolsó monografikus szintézise (CIUPAGEA, D., PAUCĂ, M., ICHIM, TR.: Geologia Depresiunii Transilvaniei, 1970) már rég idejétmúlt, de szelleme - főleg a rokontudományok, elsősorban a földrajz művelői körében - csökönyösen továbbél. Többek közt ezért is fontos időnként felmérni, hol tart ma a rétegtan és ősföldrajz e medence fejlődéstörténetének rekonstruálásában?
A bádeni ideje alatt a medence K és É felé még egy egységes egészet alkotott a Kárpátokon kívüli medencerendszerekkel, ezt bizonyítja üledéksora és kövülettartalmának teljes hasonlósága, valamint a két (földrajzilag ma teljesen elkülönült) régió közötti elválasztó fáciesek nyomainak hiánya. Ellenben a Pannon-medence szinkron üledékeinek elütő jellemzői arra vallanak, hogy bár kapcsolat létezett közöttük, a két medence mélységviszonyai eltérőek voltak, faunája, üledékképződése teljesen más fejlődési körülmények között alakult. A bádeni eleji transzgresszió az eddigi kutatások értelmében a tengernek fokozatos, nem mindenütt egyidejű előretörését jelentette. Gazdag mikrofaunája révén nem okoz gondot a közeli és távoli formáció párhuzamosítások szempontjából. Vitatottak ellenben a középső-bádeniben lerakódott só őskörnyezeti jellemzői. Az őslénytani adatok a só mélytengeri képződését valószínűsítik.
A bádeni végi - szarmata eleji történések kérdésköre összehasonlíthatatlanul izgalmasabb. Egyre több jel utal arra, hogy a JÁMBOR Áron (1978) által felvetett szarmata kori hiperszalinitás elméletnek valós alapjai vannak. A medence egykori mélységviszonyainak kérdése sem tartozik a lezárt problémák közé. Még érdekfeszítőbb az, a román geológiában egyre határozottabban körvonalazódó nézet, mely szerint a szoros értelemben vett (vagyis a belső-kárpáti) szarmata felső határa nem egységes. Eszerint az Erdélyi-medencében a pannon fácies meghonosodása időben eltolódott, tehát későbbi, mint a Pannon-medencében. Ez korlátozottabb paleogeográfiai kapcsolatot sugall a két említett medence közt, mint a jelenleg uralkodó elképzelések szerinti. Ugyancsak ide tartozik az Erdélyi-medence szarmata után is lehetséges kapcsolatrendszere a külső-kárpáti térséggel, melyet az utóbbi időben egyre rendszeresebben tanulmányozott kelet-moldovai congeriás faunák megerősíteni látszanak.
A szarmata fácies továbbélése feloldhatja az Erdélyi-medence esetében máig vitatott szarmata/pannon kontinuitás - diszkontinuitás dilemmáit. Kérdéses még, hogy hol volt az összeköttetés a Pannon-medencével és mennyi van meg a teljes pannon rétegsorból az Erdélyi-medencében? Egyre inkább csak a pannon s. restr. (= alsó congeriás rétegek) jelenléte igazolható tengeri-tavi fáciesben, sőt, az Udvarhely környéki tacheocampylaeás szárazföldi üledékek sem sorolhatók későbbi, tehát pontuszi vagy alsó-pliocén formációk közé. Ezek a szoros értelemben vett Erdélyi-medence legutolsó negyedidőszak előtti üledékei. A belső-kárpáti medencesor (Barót - Borszék) pliocén üledékeinek és faunájának pannon reliktum volta nem igazolható.