Tisztelt Kollégák!
Mint sokan tudják, én térképtörténettel
(is) foglalkozom, és elsősorban a XIX-XX. század közép-európai
térképhistóriája érdekel.
Jelenleg az 1945-65 évek magyarországi térképtörténelméről
írom doktori (Phd.) dolgozatomat.
Kérem mindazokat, akik ebben adatokkal, élményekkel, térképekkel
tudnak segíteni, keressenek meg!
Megkezdődtek a "Magyar digitális térképjegyzék"
munkálatai, elsőként - a szerzővel együttműködve
- Szántai Lajos ATLAS HUNGARICUS című monumentális
munkáját szerkesztjük táblázatos formába.
Várom azoknak a személyeknek és cégeknek a jelentkezését
akik bármilyen formában támogatni kívánják
ezt a tevékenységet.
Hegedüs Ábel
303-1426, 06-20/91-14-014
1089 Budapest, Visi Imre u. 14.
[email protected]
Március 21-én immár nyolcadszor gyűlünk össze
a Várpalotában, ki az esélytelenek nyugalmával,
ki magabiztosan, ki pedig izgatottan, hogy megtudjuk, ki milyen helyezést
ért el a Szép magyar térkép pályázaton.
Amíg megtudjuk az eredményeket, böngésszünk az
előző évek listáiban!
Az információkat az ELTE TTK Térképtudományi
Tanszék honlapjáról töltöttem le. A fontosabb
adatokat táblázatba foglaltam, így ha részleteiben
nem is teljesen hű, de együttesen jellemző képet kapunk
a hazai "térképtermésről".
A teljes táblázatok a fent említett honlapon tanulmányozhatók,
helyhiány miatt itt csak az élmezőny legfontosabb adatai
láthatók. Mindenütt a nevezési listán feltüntetett
adatokat használtam, még akkor is, ha az eredménylistában
máshogy szerepelt. Különösen a közös nevezések
okoztak problémákat, a táblázatban csillag jelzi,
ahol feltűnő eltérést találtam.
A cégeknek a legutóbbi nevezéskor használt nevét
tüntettem fel, némi rövidítéssel. Évszámként
a pályázati kiírásban szereplő év
szerepel, nem az eredményhirdetés időpontja.
A közönségszavazások közül csak háromnak
van fenn az erdménye a honlapon.
Eddig összesen hetvenen neveztek legalább egyszer, kis és
nagy cégek, magánszemélyek vegyesen, ebből negyvenen
díjat is nyertek. Mindössze három cég próbálkozott
minden alkalommal, további négyen hatszor, hárman pedig
ötször. A legtöbb egyéni nevezést a Cartographia
adta be (109), a közös pályázatokkal együtt pedig
a Szarvas Térképészeti Ügynökség (115)
áll az élen. Az egy alkalommal legtöbb alkotást nevezettek
közül a Topográf 51 művel (1998) vezet, a Térképház
39 és a Szarvas Térképészeti Ügynökség
37-es "csomagja" előtt.
Talán a legfontosabb mutató az elnyert díjak száma.
Ezt a Cartographia 18 különféle címmel vezeti, a Topográf
pedig eddig összesen 15 díjat vehetett át. Ugyancsak e két
cég vezet az első helyek számában (6 illetve 4),
és a legsokoldalúbbak is ők, mivel 5 különböző
kategóriában is szereztek már elismerést. Szorosan
a nyomukban a Paulus (11) és a Stiefel (10) következik. Az előbbi
az ún. harcsa-jelenségnek köszönheti sikereit: a grafikákkal
és fényképekkel díszített térképek
mind a nagyközönség, mind a zsűri körében
nagy népszerűségnek örvendenek. Az utóbbi elsősorban
iskolai falitérképei készítőinek kiválasztásában
jeleskedik, de elcsípett néhány helyezést az idegenforgalmi
és a sorozatok kategóriában is. (Vajon mitől "szép"
egy sorozat, ha a darabjai egyesével nem azok?) Az élmezőnyhöz
tartozik még a GiziMap 5, a DiMap és az Ábel Kft. 4-4 sikerrel,
amit főként az idegenforgalmi térképek között
szereztek. A katonai térképészet változatos neveken
és témákban gyűjtötte be 5 elismerését.
Érdekesség, hogy a két díjnál többet
szerzettek között csak a Szarvas és a DiMap "vallotta
be", hogy munkájuk közös alkotás (67 és
50%-a az elismeréseiknek), a többiek mindig egyedül pályáztak.
A legnagyobb relatív sikerrel a Természetbúvár Alapítvány
Kiadó pályázott, egyetlen 1996-os pályázattal
két díjat is nyert. Sokan vannak a megfontoltak: 1-2 nevezéssel
ugyanannyi sikert 15 nevező aratott. A kettőnél többször
diadalmaskodók eredményessége: Paulus 58% (19 nevezésből
11 nyert), GiziMap 56% (9-ből 5), katonai térképészet
33% (15-ből 5), Stiefel 32% (31-ből 10) és Ábel
Kft. 25% (16-ból 4).
A díjhalmozók is az eddigiek közül kerülnek ki:
egy alkalommal öt elismerést kapott a Cartographia és a Topográf
'98-ban, négyet rajtuk kívül még a Paulus és
a Stiefel is szerzett egy-egy évben.
Érdekes listát mutat a versenytől távolmaradók
tábora. Több nagyobb cég visszavonult a versenytől
(Magyar Térképház, Nyír-Karta Bt.) és olyan
is akad, aki soha nem is próbálkozott (Freytag&Berndt Budapest).
Örvendetes, hogy a határon túli komolyabb térképkiadók
teljes létszámban a pályázók között
vannak.
Végezetül az adatok tükrében néhány megjegyzés.
Sok esetben nehéz megállapítani, ki szerző és
ki kiadó. Némelyik díjnyertes térképről
máig nem tudni, hogy ki készítette!
Érdekes lenne egy olyan jellegű verseny, mint a Forma-1, azaz alapvetően
az alkotók versenyeznének, az eredményeket pedig "istállónként",
azaz kiadónként is összegeznék.
A pályázat alapelvei szerint a zsűriben nincsenek olyanok,
akik főfoglalkozásban térképeket készítenek.
A díjazások indoklásából és a tavalyi
kiadvány írásaiból kitűnik, hogy a zsűritagok
is úgy gondolják, hogy a "szépséghez"
térképek esetén a "jóság" is hozzá
tartozik. Ezért talán érdemes lenne a bíráló
bizottság összeülése előtt egy "előzsűrizés",
amely térképkészítőkből (is) állna,
kiválogatnák a szakmailag megfelelő színvonalú
darabokat, amelyek díjazásra és kiállításra
kerülnének. (A munkát segítené, ha minden pályázó
egy-egy adatlapot is csatolna a térképekhez.) Így a kiállítás
sem lenne olyan zsúfolt és elférnének a feliratok
is a térképek mellett. Mindamellett nem fordulhatna elő,
hogy egy atlasz, amelynek még a címét sem sikerült
magyarul megfogalmazni, és belül is gazdag tárháza
a hibáknak, első díjat nyerjen.
Elgondolkodtató, hogy miért kell két példányt
beküldeni, ha csak nagyon ritkán kerül a kiállításon
hátoldali anyag a térkép mellé? A térképtár
feltöltése is roppant fontos, ennek elősegítésére
azonban jobb lenne bekérni a pályázattal együtt a
pályázó előző évi térképeinek
listáját, esetleg 2-2 térképpel, hogy ha a nyomda
vagy a kiadó elmulasztotta leadni a köteles példányokat,
legalább a térképtárban legyen belőle!
Hegedüs Ábel