a FŐMTERV Rt. székházában (1024 Bp. Lövőház u. 37.)
a földszinti tanácsteremben
2009. február 18-án (szerdán) 17.30-kor

Filep Antal tagtársunk
Kilencven éve jelent meg a
„Magyarország néprajzi térképe település és lélekszám szerint
a magyar népköztársaság külügyminisztériumának [sic!] megbízásból szerkesztette:
Bátky Zsigmond és Kogutowicz Károly
Mérték: 1:300.000
Budapest, 1919. Készítette a Magyar Földrajzi Intézet" alapvető térképmű

címmel az eredeti dokumentum bemutatásával előadást tart.

A történeti Magyarország sajátos nemzetiségi, nyelvi viszonyok között érte meg a XX. századot. A nemzetközi és a hazai tudományosságot a Bach-korszak 1855. évi népszámlálástól foglalkoztatta, hogyan lehetne helyesen térképeken ábrázolni a különféle nyelvi, nemzetiségi csoportok együttélését. A feladatot rendkívül összetetté tette, hogy egyes községekben, városokban, kistájakban évszázadokon át egymásba ékelődtek az eltérő nyelvű, hagyományú közösségek. Az 1919-ben megjelentetett térkép erre jó megoldást talált. Hiszen az 1910-es népszámlálás minden anyanyelvi adatát a lakóhely közigazgatási határán belül tüntethették fel. A jelrendszer révén minden település nyelvi (nemzetiségi) megoszlása mennyiségében is ábrázolhatóvá vált. A mértarány lehetővé tette, hogy a vízrajzi, közlekedési helyzetet, a népsűrűséget is érzékelhessék, s egyben feltüntethessék a települések, járások, városok és a megyék közigazgatási határait is. Szerzőként Bátkyt és Kogutowiczot nevezték meg. A Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárának két emlékirata arra vall, hogy az ábrázolás alapötletét dr. Cs. Sebestyén Károly etnográfus, a Szegedi Városi Múzeum munkatársa (később a Szegedi Tudományegyetem magántanára) vetette fel Bátkynak. Őt az ösztönözte, hogy noha a családja Csíkból származott, nemzedékek óta a krassó-szörényi iparvidéken kellett élniük. Cs. Sebestyén maga is Karánsebesen született. Alaposan ismerte a magyar, román, német, szerb, cseh, bolgár eredetű népesség egymás mellett élésének a bonyolult viszonyait. Az 1919-es térképet (ábrázolási módszerét megtartva) 1940-ben gr. Teleki Pál átszerkesztette, és más méretarányban ismét megjelentette.